Egyik szomorú reggel, csiripeltek a madarak. De én nem voltam felhőtlen, mert szakítottam a barátommal, Matt- el. Felkeltem lassan az ágyból, láttam hogy Matt cipője nincs ott, a bejárati ajtónál, nem jött haza... Kimentem a konyhába, de nem várt ott a reggelim amit ő készített ki mindig nekem. Így keresgéltem a fiókban. Nem volt semmmi csak egy zacskó sajtos chips, elkezdtem enni. Aztán Matt hangját hallottam az ajtó felöl, azt mondta, kérlek engedj be! Felugrottam, örömömben, hogy talán most majd kibékülünk, eldobtam a chipset az szanaszét szóródott a padlón, szaladtam az ajtóhoz és beengetem.
- Mit vigyorogsz? -. Szólt hidegen.
- Semmit, örülök hogy itt vagy!
- Jó, akkor segíts pakolni. - .És elviharzott mellettem, be a szobába, kinyitotta a szekrényt, kivette a bőröndjét, és kezdett pakolni.
- Mit müvelsz? Szóltam már rá aggódva, de dühösen.
Nem válaszolt, látszott mit csinál. Pakol. Majd egyszer bugrott az ajtón egy idegen lány. Megijedtem. Így szólt Matt-hez:
- Drágám, gyere segíts behozni a bőröndömet! - Engem figyelembe sem vettek, tétován, leesett állal álltam és néztem, hogy most mi van. Matt odajött és az monda, amit bepakolt az az én bőröndöm volt, menjek el. Elájultam. aztán arra ébredtem, hogy egy kórházi ágyon fekszem, és Matt zokog mellettem.
- Matt, te vagy az? Kérdeztem, és éreztem hogy valami nincs rendben.
- Én, szeretlek, és ne haragudj! - Mondta.
- Értem, nem haragszom! De Most alszom egyet! -. Elaludtam, majd csak otthon reggel Matt mellett találtam magam, kiderült, egy rossz álom volt az egész. Felugrottam az ágyból, megijedtem! Matt értetlenül nézett rám.
- Mi a baj? -Kérdezte.
- Úristen, nagyon rosszat álmodtam!
- Hallottam, beszéltél!
- Tényleg?!
- Igen!
|